"Christiana szemszöge:
Belegondoltam, hogy milyen lehet házasságot kötni, de sajnos semmi emlékem nem volt. Nem tudtam még csak elképzelni sem, milyen érzés. Lassú, nagy léptekkel közeledett leendő férje felé a menyasszony. Körbe-körbepillantottam az összegyűlteken és mindenkinek egy száz százalékig boldog mosolyt küldött. A felénk közeledő angyalról egy másik angyalra tévedt tekintetem, de ő nem azt az örömöt mutatta, mint nővére. Kicsit oldalba böktem, de erre is csak egy fej rázás volt a válasza. Napok óta, hogy elment Elaine és ő nincs magánál. Nem olyan rég óta ismerem őt, de én is nagyon hamar megszerettem és nekem is hiányzik, de szokták mondani, az élet megy tovább...
-Jól vagy?-kérdeztem, amikor egy apró könnycsepp csillant meg szeme sarkában. Ő bánatosan felém fordította tekintetét és én is úgy éreztem, sírni fogok. Már nem kellett sok ahhoz, hogy lehulljon az első könnycsepp, hogy aztán a többi megállíthatatlanul kövesse az első szökevényt.
Alig láthatóan végig simítottam hátán és próbáltam visszatuszkolni a szabadságra vágyó sós nedvet a szemem sarkában. Alice is a könnyeivel küszködött, már azokkal, melyek még követték volna társukat, de ő megállítottam. Mindig is tudtam, hogy ő egy rendkívül erős személyiség. Olyan, akit bárki megirigyelhetne. Nagyon sok mindent megélt már és sosem, egy percre sem láttam gyengeséget a szemében. Soha! És őszintén szólva ez néha megrémisztett engem, de most már tudom, hogy erre csak büszke lehetek, hisz a barátnőm csak egy apró támaszra van szüksége, viszont nekem hatalmasra és ezt tőle ilyen akaraterővel megkaphatom, ahogy sok minden mást is."
Belegondoltam, hogy milyen lehet házasságot kötni, de sajnos semmi emlékem nem volt. Nem tudtam még csak elképzelni sem, milyen érzés. Lassú, nagy léptekkel közeledett leendő férje felé a menyasszony. Körbe-körbepillantottam az összegyűlteken és mindenkinek egy száz százalékig boldog mosolyt küldött. A felénk közeledő angyalról egy másik angyalra tévedt tekintetem, de ő nem azt az örömöt mutatta, mint nővére. Kicsit oldalba böktem, de erre is csak egy fej rázás volt a válasza. Napok óta, hogy elment Elaine és ő nincs magánál. Nem olyan rég óta ismerem őt, de én is nagyon hamar megszerettem és nekem is hiányzik, de szokták mondani, az élet megy tovább...
-Jól vagy?-kérdeztem, amikor egy apró könnycsepp csillant meg szeme sarkában. Ő bánatosan felém fordította tekintetét és én is úgy éreztem, sírni fogok. Már nem kellett sok ahhoz, hogy lehulljon az első könnycsepp, hogy aztán a többi megállíthatatlanul kövesse az első szökevényt.
Alig láthatóan végig simítottam hátán és próbáltam visszatuszkolni a szabadságra vágyó sós nedvet a szemem sarkában. Alice is a könnyeivel küszködött, már azokkal, melyek még követték volna társukat, de ő megállítottam. Mindig is tudtam, hogy ő egy rendkívül erős személyiség. Olyan, akit bárki megirigyelhetne. Nagyon sok mindent megélt már és sosem, egy percre sem láttam gyengeséget a szemében. Soha! És őszintén szólva ez néha megrémisztett engem, de most már tudom, hogy erre csak büszke lehetek, hisz a barátnőm csak egy apró támaszra van szüksége, viszont nekem hatalmasra és ezt tőle ilyen akaraterővel megkaphatom, ahogy sok minden mást is."
Puszi: Barbie
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése